Hogyan készül a sujtás ékszer?

A sújtás technika elengedhetetlen kelléke maga a sújtás zsinór.

A sujtás ruhadíszítésre használt, lapos, 2- 6 mm szélességű zsinór, amelyet fonatolással állítanak elő. Eredetileg két különálló, párhuzamos fonalkötegből állt; ezek között látható volt a választóvonal. A 17. században jelent meg a magyar viseletben. Igazán népszerű a rokokó korszakában volt, amikor előszeretettel díszítettek sujtással mentéket és nadrágokat. A szó egyes idegen nyelvekben is elterjedt (pl. a francia nyelvben a soutache szó.) A Pallas nagy lexikona szerint „lapos zsinórzat, mellyel a magyar dolmányt, mentét, nadrágot kicifrázzák. Átvitt értelemben a. m. cikornya.” (Forrás: Wikipédia).
Leginkább az olaszok által gyártott zsinórokkal dolgozom, melyek színben és minőségben is talán a legkiválóbb anyagok.

Az ékszerek varrással készülnek. Minden egyes zsinórt, gyöngyöt, alkatrészt egyenként varrok fel, így alakítva ezzel a formákat.
A varráshoz speciális tű és cérna szükséges, melyek tovább biztosítják az ékszerek kiváló minőségét, hosszú élettartamát.

A zsinórok mellett a másik fontos alkotó elem a kristályok, gyöngyök, láncok és megannyi apró kincs összessége, melyek közül a kedvenceim a Swarovski által készített kristályok. Többnyire ez a fő kiindulási pont az ékszereknél. A kristály színe és formája a legmeghatározóbb egy ékszer születésénél. Természetesen szívesen használok ásványokat, csodálatos üveggyöngyöket, kagylókat, vagy akár termésből készített gyöngyöket, ’köveket’ is. Az ékszerek hátulja pedig valódi, minőségi marhabőrrel fedett, mely tökéletesen bőrbarát.